A testünk szilárd vázát alkotó csontok mozgatását az ízületek teszik lehetővé. Ezek a mérnöki pontossággal megkonstruált biomechanikus szerkezetek ellenállnak ugyan a nagy igénybevételnek, mégis igen könnyen sérülnek külső erőhatásokra.

Az ízületeket a 2-3, porccal borított, ízesülő csontfelszín, az ízületi tok és a tokot kívülről erősítő, stabilizáló szalagok alkotják. Az ízesülő csontok végei közül a domború a fej, a homorú a vápa. A porcfelszínek kisebb súrlódását az ízületi tokon belül található ízületi folyadék biztosítja. A hengerfelszínű ízületekben - például az ujjpercek között - egy tengely körül történik a mozgás. A tenyerünkkel szembefordítható hüvelykujjunkat már kéttengelyű, úgynevezett nyeregízületben tudjuk mozgatni. Gömbfelszín körül végez szabad mozgást például a váll- és a csípőízület.

Az ízületek sérülései a rándulások és a ficamok. Rándulásról akkor beszélünk, ha az ízületi fej eltávolodik az ízületi vápától, a szalagok és az ízületi tok megnyúlnak vagy részben elszakadnak, de az ízületet alkotó csontok az erőhatást követően visszaugranak a helyükre. Ficam esetén a fejecs kiugrik a vápából, és nem is tér oda vissza. Rendszerint a szalagok és az ízületi tok szakadásával jár. Ezek a sérülések általában jelentős húzó, csavaró vagy oldalirányú erők hatása esetén alakulnak ki.

Rándulást követően az ízület fájdalmas, duzzadt, esetleg a bőr alatt lilás elszíneződés, vérömleny látható. A sérült testrész ugyan mozog, de az ízület mozgásterjedelme beszűkült - például nem nyújtható vagy hajlítható teljesen az adott végtag -, és a mozgatás fájdalmas, különösen az ízület szélső helyzeteiben. Ficam esetén a sérült ízület deformált, egyáltalán nem vagy csak minimálisan mozgatható, helyzete rugalmasan rögzített. A fájdalom igen erős.

A megrándult ízületet nyugalomba kell helyezni, a kart fel kell kötni, a lábat fel kell polcolni. Jó hatású az ízület hideg vizes borogatása, jegelése. A leggyakoribb a bokarándulás, ilyenkor jó hasznát vehetjük a rugalmas pólyának, a fáslinak. A pihentetésen kívül a duzzanatot és a fájdalmat a helyileg alkalmazható kenőcsök enyhítik.

Kisebb sérülések esetén a panaszok is enyhébbek, azonban nagyobb esést követően, erős fájdalom, nagyfokú duzzanat, jelentős mozgáskorlátozottság esetén feltétlenül orvoshoz kell fordulni. Nem kizárt ugyanis, hogy a baleset kapcsán olyan szalagsérülés is történt, amely miatt a végtagot gipszelni vagy operálni kell. Az is könnyen előfordulhat, hogy a szalagszakadás következtében kicsiny csontdarab is letörik. Ezt csak röntgenvizsgálattal lehet kimutatni.

Bárkinél könnyen kialakulhat a leggyakoribb ficam, az emberi szervezet legszabadabban mozgatható ízületét érintő vállficam. Buszon, villamoson, fej felett kapaszkodva, hirtelen fékezéskor, illetve nyújtott karra eséskor a felkarcsont nagy ízületi fejecse kiugrik a lapocka sekély ízületi vápájából. A ficamok tünetei típusosak. Mindenképpen orvosi ellátást igényelnek. Kezelésük alapja a helyretételt követően változó ideig tartó végtagrögzítés. Olykor műtéti megoldásra is szükség lehet, különösen a csípő esetén, vagy ha a ficam töréssel is szövődött.

A sérüléses eredetű ficamoktól el kell különíteni az úgynevezett szokványos ficamot, amely leggyakrabban szintén a vállízületnél fordul elő. Szinte mindennapos sportolóknál, elsősorban tornászoknál, úszóknál. Erőteljes karmozdulatra vagy viszonylag kis erőbehatásra a felkar kiugrik a helyéről. Akinél gyakran előfordul, olykor képes saját magának is helyretenni a kificamodott felkart. Véglegesen csak műtéttel kezelhető.