Az Oktatási Minisztérium Eurydice irodájának felmérése alapján bemutatjuk az EU-s országok alapfokú oktatásáról, buktatásról, házi feladatról, értékelésről készített anyagát.

Az Európai Unió legtöbb országában (8) a teljes közoktatás hossza meghaladja a 12 évet, van további 5 olyan ország, ahol van olyan intézménytípus vagy képzési forma, ahol meghaladja a 12 évet, a csatlakozásra váró kelet-európai országok közül pedig csak Csehország rendelkezik ilyen közoktatási rendszerrel. A közoktatás szinte mindenhol magában foglalja az alapfokú, az alsó és felső középfokú oktatást, ezek közül csaknem mindenhol az alapfokú oktatás a leghosszabb (kivéve: Németország, Ausztria). Egységes jellegzetessége még az EU-s tagállamoknak, hogy az alsó középfokú oktatásban nem folytatható szakképzés.

Az alapfokú oktatás az EU-ban többnyire 6 évig tart. Három országban 7 évig, kettőben 4 évig és háromban 5 évig. Hat államban egybevonják az alapfokú és az alsó középfokú oktatást, de mindenhol megfigyelhető, hogy az alapfokú oktatás hosszabb az alsó középfokú oktatásnál.

Az évismétlésre vonatkozó adatok változatosak, de az figyelhető meg, hogy az EU-ban ritkán van bukás. Van, ahol ugyanis, főleg az unió északi és nyugati felén az évismétlést csak oktatási szakaszok végén, különleges esetekben vagy egyáltalán nem teszi lehetővé a rendszer. Keleten és délen minden év végén ismételhet évet a diák. Néhány ország (pl.: Málta) tiltja az évismétlést az első év(ek)ben, vagy az akár az összesben. Belgiumban maximalizálták, hányszor bukhat egy tanuló (2). Szlovéniában, az alapfokú oktatásban csak a szülő jóváhagyásával, Lettországban az iskolatanács és a szülő együttes jóváhagyásával lehet évet ismételni. Szintén csak kivételes esetekben lehet évet ismételni Görögországban, Portugáliában és Írországban. Ezen kivételes ok pontos definiálása országról országra változik, közös bennük azonban az, hogy csak nagyon hosszú iskolai hiányzás esetén és pszichológus, orvos, szociálpedagógus javaslata alapján dönthet úgy az iskola vezetője a szülőkkel egyetértésben, hogy a tanuló nem lép a következő osztályba. Azok az országok, amelyek nem teszik lehetővé az évismétlést minden évben, többnyire különleges felzárkóztató módszerként (és nem büntetés-szerűen) kezelik, így a legtöbb esetben szükséges a szülő és/vagy az iskolatanács beleegyezése, illetve egyéb korlátozások is lehetségesek: pl.: Franciaországban Spanyolországban csak egyes ciklusok, belső szakaszok végén lehetséges a tanulók visszatartása.

A tanulói értékelés közvetlenül vagy közvetve, de hatást gyakorol az oktatási folyamat egészére. Az értékelés különböző formákban és több fokú skálán történhet: jeggyel, betűvel, szövegesen, stb. Az értékelés funkciója a legtöbb esetben összegző és normatív, de a tanulóknak adott osztályzatok megbízhatóságát és érvényességét sok kutató vonja kétségbe. Sok felmérés megállapította, hogy eltérések találhatók a tanulóknak adott osztályzatok és az egységes követelményszint szerint mért eredmények között. Közismert dolog, hogy az osztály színvonala hat a tanuló teljesítményére s a teljesítmény értékélésére, az osztályzásra. Egy sok kiváló gyereket tartalmazó osztályban szerzett jegy és egy kevés kiváló tanulót tartalmazó osztályban szerzett jegy között eltérések fedezhetők fel. Értékelés a kiválóság ranglétrája szerint történik. A tanulók a kiválóság egy bizonyos színvonalának megfelelően kerülnek besorolásra. Az értékelés azonban nagyon sok esetben ezen eredeti funkciója mellet gyakran egészül ki büntető és jutalmazó funkcióval.

Az értékelés az egyik fő taneszközzé vált. Legalább annyira befolyásolja magát a folyamatot, mint az eredményeket. Szükség van tehát az értékelés minél nagyobb fokú integrációjára a tanulási folyamatba, diagnosztikai célú felhasználására. Az értékelést össze kell kötni a differenciált segítségnyújtással. Az elmúlt időszakban az oktatási reformokról szóló viták egyik sarkalatos kérdésévé vált az értékelés. Az EU tagállamokban, utóbbi időben bevezetett reformok vizsgálata arra enged következtetni, hogy az EU-ban a formatív kritériumokra épülő értékelést részesítik előnyben, az összegző és normatív értékelési rendszerekhez képest. A kötelező oktatás szintjén az értékelés egyre inkább a tanulási folyamatok irányításának eszközévé válik, nem pedig a szelekció kritériumává. Ezt erősíti az a tény, hogy eltolódik a korábbi kiegyenlítetlen arány az ismeretközlő oktatás felől a készségfejlesztő oktatás felé. A tagországok többségében megfigyelhető az általános - átfogó - értékelés tendenciája. A tantárgyankénti értékelést kezdi felváltani a műveltségi területenkénti vagy az adott év követelményrendszerének teljesítéséhez kapcsolódó értékelés. Ilyen esetekben a tanulók nem jegyet kapnak, hanem az iskola szöveges formában értékeli, hogy milyen mértékben sikerült az év tananyagban előrehaladást mutatnia, kiemelve a tanuló erősségeit, és gyengeségeit. A tapasztalatok alapján nagyon ritka azon esetek száma, amikor a tanuló szinte minden tantárgyban, műveltségi területen lemaradást mutat.

A tanulói teljesítmények értékelésének formái nagy változatosságot mutatnak. Mindenhol megtalálható valamilyen: szöveges, osztályzattal vagy betűvel történő értékelés. A tanuló gyenge teljesítménye esetén adott elmarasztaló értékelés nem jelenti automatikusan a tanuló évismétlését. Általánosságban az állapítható meg, hogy ahol minden évben lehetséges buktatás (sok országban az első és/vagy második évfolyam ez alól kivételt képez), ott gyakrabban találjuk az osztályzattal történő és tantárgyankénti értékelést, mint az átfogó műveltségterületenkénti vagy az év egészének követelményrendszeréhez viszonyított szöveges vagy betűjeles értékelést.

A következő felsorolásban országokra lebontva találjuk meg az értékelési formákat, és hogy létezik-e és milyen formában a buktatás:
Belgium: értékelés formája: osztályzás év végi vizsgák alkalmával, szöveges értékelés egy-egy oktatási szakasz/ciklus végén. Buktatás: maximum egy-két alkalommal oktatási ciklus/szakasz végén.
Dánia: értékelés formája: írásban történő szöveges értékelés minden év végén. Kötelező oktatás 9. 10. évfolyamán (utolsó két év) vizsgák, amikre osztályzatot kapnak. Buktatás: nincs.
Németország: értékelés formája: első két végén szöveges értékelés, utána osztályzatok. Buktatás: van.
Spanyolország: értékelés formája: nincs meghatározva. Ciklus/szakasz végén vizsgák, amire érdemjegyet kapnak a tanulók. Buktatás: ciklus és szakasz végén lehetséges.
Franciaország: értékelés formája: vizsgák és tesztek vannak, amikre a tanulók százalékokat kapnak, s ennek megfelelően értékelik őket. Buktatás: ciklus és szakasz végén lehetséges
. Hollandia: értékelés formája: szöveges értékelés kötelező. Buktatás: van.
Ausztria: értékelés formája: osztályzattal. Buktatás: van.
Portugália: értékelés formája: osztályzattal. Buktatás: kivételes esetekben lehetséges.
Finnország: értékelés formája: a kötelező oktatás első 7 évében lehet szövegesen és osztályzattal is értékelni, ezután az osztályzás kötelező. Buktatás: van.
Svédország: értékelés formája: 3 fokú skálán osztályoznak, amit átfogó szöveges értékelés egészít ki. Buktatás: nincs.
Norvégia: értékelés formája: 6 évfolyamtól kezdődően az értékelés része az osztályzás. Alapfokon átfogó szöveges értékelés van, amit kísérhet az értékelés más formája is. Buktatás: nincs.
Anglia: értékelés formája: van. Buktatás: nincs.

A legtöbb EU-s országban a szabályozás nem terjed ki a házi feladatokra. A tanárok vagy az intézmény vezetésének joga eldönteni, hogy milyen módszerekkel tanítanak, és adnak-e házi feladatot. Két ország esetében Anglia és Norvégia (EFTA ország) tér ki a tantervi szabályozás a házi feladatok meghatározására. Angliában oktatási ciklusonként meg van határozva, hogy a tananyaghoz kapcsolódóan mennyi tanórán kívüli feladat adható a tanulóknak: az 1-2 évfolyamban 1 óra/hét; a 3-4. évfolyamban 90 perc/hét, stb. Norvégiában minden évfolyamon kötelező „házi feladatot” adni, amolyan projekt munkát. Mennyiségét nem szabályozzák. A tanulók érdeklődésüknek, képességeiknek megfelelően a tanórai tevékenységekhez kapcsolódó témákban adat-, információgyűjtést, stb. végeznek. Ezt egy előre elkészített keretben project fich tervezik. Ők döntik el, hogy mit, milyen ütemben és mértékben, illetve milyen források felhasználásával készítenek el.