A II. világháború fontos fordulópont volt Európa történelmében. Az idealisztikus vonásokat is bőven tartalmazó európai egységgondolatokba a II. világháborút követően egyre több politikai elem is beépült. A nemzetállami kereteket meghaladni akaró eszmék ugyanis a fasizmussal szembeni ellenállási mozgalmakban is bázist találtak. Törekvéseiket csak ideiglenesen fékezte, hogy a második világháború utáni politikai struktúrák minden országban a nemzeti legitimitás alapján formálódtak újjá.²⁴

1945-ben és 1946-ban egyre több, az európai egységet célul tűző szervezet jött létre. Angliában például a United Europe Movement, Franciaországban a Conseil Francais pour l´Europe, amelynek az elnöke az a radikális párti Édouard Herriot volt, aki 1930-ban könyvet jelentetett meg "Az Európai Egyesült Államok" címmel. Még a levert Németország területén is megtalálhatók voltak az ilyen csoportok, amelyek Europa Bund néven alkottak közös szervezetet. Ezek a szerveződések nem álltak meg az országhatároknál, 1946-ban megalakult a European Union of Federalists, amelynek vezetésében békésen megfért egymás mellett a konzervatív W. Churcill, a szocialista Léon Blum és a kereszténydemokrata Alcide de Gasperi.²⁵

A magukat a fasizmussal szembeni ellenállás szellemi örököseinek is valló társadalmi és politikai mozgalmakban nagyon gyakran hangoztatott elképzelés volt az úgynevezett "harmadik erő" Európája. Olyan Európa volt az eszmény, amely egyenlő távolságot tart az USA-tól és a Szovjetuniótól. Közvetlenül a háború után ez természetesnek tűnő kívánalom volt, mint ahogy az is, hogy a „harmadik erő” koncepciója a legközvetlenebb érdekei között tarthatta számon a szovjet-amerikai jó viszony fenntartását. Csak ebben az esetben volt ugyanis értelme hangoztatni, hogy Európa egyfajta köztes, csillapító szerepet fog játszani az új szuperhatalmak között.²⁶

Európa történelmében a francia-német ellentétek meghatározóak voltak. Így aztán a második világháború után is - sőt akkor különösen - nyilvánvaló volt, hogy ezen ellentét feloldása nélkül nem lehet szó egy közös Európáról. Az előrelátóan gondolkodó politikusok számoltak is azzal, hogy Európa tartósan békés fejlődéséhez Franciaország és Németország között együttműködési kapcsolatot kell kialakítani. Képletesen szólva, az Európai Közösség is a francia-német határon jött tehát létre.

1946. szeptember 19-én a zürichi egyetemen tartott beszédében Winston Churchill azt mondta, hogy a második világháború gyötrelmei miatt "szuverén elégtételt" kell kapniuk Európa népeinek. "Újra kell alakítani az európai családot, amennyire erre képesek vagyunk, és egy olyan struktúrát kell számára biztosítanunk, amelyben békében, biztonságban és szabadságban élhet. Egyfajta Európai Egyesült Államokat kell felépítenünk." Később ekként folytatta: "meglepően hathat, amit mondok. Az európai család újraalakítása során az első lépés a Franciaország és Németország közötti partneri viszony létrehozatala." Abban az időben nagy hit és előrelátás kellett ehhez a bejelentéshez. Beszéde vége felé még egy regionális szerkezet kialakítására és az Európa Tanács létrehozatalára is javaslatot tett Churchill, akinek gondolatait az utókor végül is, úgy tűnik, komolyan vette.²⁷

Pedig Churchill zürichi beszédét az érintett országok eleinte erős fenntartásokkal fogadták. Franciaországban egyenesen abszurdnak minősítették és az angol hivatalos külpolitika is elhatárolta attól magát, jóllehet a stratégiai kérdésekben nagyon jól tájékozódó Churchill a Franciaországot és Németországot összebékíteni igyekvő törekvésével egyben tulajdonképpen az angol nagyhatalmiság átmentésének lehetőségeit is kereste.²⁸

Amint a fentiekből látható, a II. világháború után az európai egységtörekvések alakulásánál eleinte meghatározó volt a Szovjetunió és az USA törekvéseitől való elhatárolódás stratégiája. Az európai egységgondolat ekkor egy rövid időre a „harmadik erő Európáját” célozta meg. A korabeli politikai realitásoktól elrugaszkodva ennek az elméletnek a képviselői számára az USA-tól és a Szovjetuniótól szinte függetlenül létező és fejlődő Európa kialakítása és egyesítése volt a cél. A „harmadik erőt” képviselő, egyesített Európára vonatkozó politikai ideálokat és kissé utópisztikus víziókat néhány év elteltével szükségszerűen felváltották azonban a gazdasági és politikai realitások által meghatározott praktikus iránykeresések. Nyilvánvalóvá vált, hogy a II. világháború után Nyugat-Európát nem lehet újjáépíteni és újjászervezni az USA aktív közreműködése nélkül.²⁹

A II. világháborút követően az európai népek hatalmas energiával láttak hozzá a háborús károk helyreállításához és az újjáépítéshez. A nemzetgazdaságok talpraállítása sokkal gyorsabb ütemben haladt, mint az I. világháború után. A kritikus időszak az 1946-47-es év volt. Ekkorra ugyanis elfogytak már az amerikai háborús segélyek és a háború után életfontosságúnak bizonyult UNRRA-adományok. Az 1947-es rossz mezőgazdasági termés pedig akut élelmiszerellátási zavarokhoz vezetett. Az is nehezítette a helyzetet, hogy a pusztítások után egyszerűen nem maradt elégséges pénzforrás a rekonstrukcióhoz, továbbá a visszatartott kereslet évei után a lakosság körében is érthetően nagy igény mutatkozott fogyasztási cikkekre.³⁰

Az országonként eltérő sikerrel kezelt inflációs problémákon kívül a mind nagyobb dollárhiány is akadályozta a gazdasági újjáépítést. Európának nemcsak az Amerikából származó fogyasztási cikkekre volt szüksége, hanem beruházási javakra, továbbá energiahordozókra is. A háborúban súlyos károkat szenvedett Ruhr-vidék termelése munkaerő és megfelelő géppark hiányában csak lassan volt növelhető, így Nyugat-Európában energiahiány is mutatkozott.³¹

Az USA kormányzata eleinte úgy vélte, hogy az Európában kialakult súlyos gazdasági helyzetet bilaterális alapon nyújtott hitelekkel meg lehet oldani. Így kapott Anglia 1946-ban hitelt, és 1947-ben az úgynevezett European Interim Act alapján Ausztriának, Franciaországnak és Olaszországnak is nyújtott az USA áthidaló kölcsönöket. Az elsősorban gazdasági jellegűnek tűnő kérdésekbe a hidegháború politikai motívumokat kevert. A Szovjetunió megerősödésének, valamint európai előretörésének megakadályozására az Egyesült Államoknak közvetlen érdekévé vált egy gazdaságilag erős, egységes Nyugat-Európa létrehozása.